Nem könnyű elfogadni, hogy ahol jelenleg tartasz, az valójában fontos állomáspont. Még akkor is ha jelenleg fáj. Közhelyesen szólva, minden okkal történik. 

Barátnőmmel beszélgetünk sokat az "élet nagy dolgairól". Ha valaki pár éve azt mondja nekem, hogy Skóciában kötök ki, az Isten háta mögött egy kis településen, valószínüleg a képébe röhögtem volna. Én meg a "falu" HaHa

Jelentem, több, mint 2 éve élek Tyndrumban. Hogy miért nem mond ez a név semmit Nektek? Mert ez egy az Isten háta mögötti pici kis település. Az élet iróniája, szokták volt mondani ilyenkor. 

ÉS hogy mi tartott itt? Hogy mik történtek/történnek? Könyvet tudnék írni belőle. 

Tanultam rengeteget: fejlődött az angolom, azaz a "skótom", aye! Határozottabb és önállóbb lettem. Számtalan új barátra tettem szert, még néha néha szerelembe is estem. Szerencsére ki is keveredtem a legtöbből, bár rám jellemző, hogy mindig megtalálom az érzelmi mélyárkokat...Na sebaj, egyszer majd eljön az igazi. (De azért siethethe már, na...) Hogy mit tanultam még? Ki tudom nyitni a sörösüveget egy darab evőkanállal! Mellesleg rájöttem, hogy szeretem a sört. Elkezdtem futni! Futócipőt is vettem! Én, aki eddig a legaktivabb anti-futó voltam. Futok, még ha nem is hosszan, de legalább elkezdtem. Ki tudja, talán egyszer kitűzöm a Maratont a céltáblámra...Egyszer...

Lényeg a lényeg, hosszú a sor. Itt szereztem meg életem első tetoválását, horgásztam, hegyet másztam, találkoztam Gerard Butlerrel...Sorolni tudnám még, mi mindent köszönhetek eme csöppnyi falunak. 

De a legfontosabb, hogy FELNŐTTEM. Egy piciny skót falu felnevelt. 

Köszönöm Tyndrum, köszönöm Skócia, köszönöm Nektek, mindnyájatoknak, akik részesei vagytok/voltatok az én kis kalandomnak! 

Természetesen folyt. köv. :)