Egyvalamire rájöttem! Csak és kizárólag RAJTAM múlik minden, csak MAGAMBAN bízhatok. Félreértés ne essék! Csodálatos családom és sok, nagyon jó barátom van, akikre tudom, hogy számíthatok. Segítenek, meghallgatnak, támogatnak.

Ugyanakkor ők nem cselekedhetnek, nem gondolkodhatnak helyettem. Nem ők élik az én életemet, hanem ÉN, saját magam! Ha én, önmagam feladom a küzdelmet, félredobok valamit, mondván „már nem érdekel”, „úgysem fog sikerülni”, „nekem ez nem megy”, akkor nem várhatom el senkitől, hogy noszogasson vagy lökdössön tovább az elkezdett úton. Talán egy darabig megteszik, de ha ÉN feladtam, akkor számomra már nincs tovább az az ösvény. Saját magamnak állítok áttörhetetlen kaput.

Éppen ezért fontos a bizalom. Másokban is, de főleg magunkban! Az ÖNBIZALOM! Müller Pétertől idéznék:

„… Életünk során számtalanszor bukkannak fel olyan pillanatok, amikor kiderül, hogy bízhatunk-e magunkban.

És ha ez a ’magunk’ nincs megcsinálva, s főleg, ha ez a ’magunkkal való jogviszony és bizalom’ nincs megépítve, akkor az életet nehéz végigélni, mert nincs támasztéka.”

Teljesen egyetértek ezzel a gondolattal. Tudom, hogy nehéz ezt a tényt elfogadni. Mindig egyszerűbb út a környezetet hibáztatni, ha nem sikerül valami. Vagy eleve lekicsinylően, kishitűen bánni önmagunkkal, mondván „ebbe én nem kezdek bele, hiszen ÉN ezt úgysem fogom tudni megcsinálni.”

És ez igaz is. Ha abban hiszel, hogy képes vagy rá, vagy ha abban, hogy nem – mindenképpen igazad lesz! Hozzáállás kérdése az egész! Számtalan önfejlesztő könyvet olvashatunk, melyekben mind megtalálható egy közös pont: Higgy magadban!

Az optimizmus, a pozitív gondolatok egészségesek. Egy egyszerű kis gyakorlattal ezt be is bizonyíthatom:

Gondolj valami szépre! Gondolj a gyermekedre, a harmonikus kapcsolatodra, a kiskutyádra, vagy arra az pillanatra, amikor kézhez kaptad a diplomádat. Gondolj bármire, ami pozitív élmény volt az életedben! Ott legbelül biztosan mosolyogsz, de talán nem csak legbelül.

És most nézz meg egy híradót, gondolj egy sikertelen próbálkozásodra, egy nemtalálatos lottószelvényre, bármire, ami negatív hatással volt rád.

A két gondolatsor között hatalmas különbség van, nem igaz? Ha jól sejtem, az első, a pozitív gondolatok sorozata jobban tetszett. Miért ne lehetne MINDIG ez alapján élni? Próbáld meg a negatív dolgokat kizárni! Nem egyszerű, ez tény, de egy kis gyakorlással sikerülni fog!

Ha bízol önmagadban, és a legjobbat akarod saját magadnak, az már fél siker a boldogsághoz! És ne hidd, hogy önző dolog önmagaddal jót tenni!

Ha TE boldog vagy, könnyebben boldoggá teheted a szeretteidet is! Ha elégedett vagy önmagaddal és békében, harmóniában élsz saját lényeddel, akkor a környezetedre is pozitívan hathatsz.

Nekem sem volt egyszerű megértenem mindezt! Állandóan a saját érdekeim elé helyeztem mások akaratát, mások igényeit, akkor is, ha én rosszul jártam ezáltal. Soha nem érvényesítettem az akaratomat, mert féltem, hogy esetleg megbánthatok valakit az akaratosságommal. Teljesen persze nem tudtam megváltozni, de ma már jobban figyelek arra, hogy amit teszek, az ne csak másnak váljék hasznára, hanem nekem is. Meg lehet találni azt a bizonyos arany középutat!

Szerencsére ma jól érzem magam a bőrömben. Korántsem tartok még ott, ahol szeretnék, de tudom, hogy elindultam a célomhoz vezető úton! És itt elérkeztünk egy újabb nagyon fontos kulcsszóhoz: CÉL

Mindenkinek vannak álmai. Álmok, amelyek már beteljesedtek (diplomás vagy, férjhez mentél, megvetted álmaid lakását, vagy csak egy új ruhát, ami annyira tetszett), és vannak még beteljesülésre váró álmok. Kicsik-nagyok, nem számít. A lényeg az, hogy ha ezekre az álmokra gondolsz, akkor elkap egy furcsa, bizsergető és melengető érzés. Főleg akkor, ha arra gondolsz, ha elképzeled,  hogy már elérted a célt, hogy valóra vált az álom, megkaptad, amit akartál!

Ha képes vagy álmodni, elképzelni, valósággá festeni elmédben azt, amire vágysz, akkor máris jó úton haladsz! Nem elég persze fényes nappal álmodozni, tenni is kell a kitűzött célért! Lépésről lépésre, megfontoltan haladni. És HINNI! Hinni önmagadban, hogy képes vagy mindezt megvalósítani. És itt vissza is kanyarodtunk az írásom elejére: Önmagadba vetett hit! Önbizalom! Ezek nélkül biztos, hogy nem fog sikerülni semmi, és az álmod csak álom marad.

Mit tehetsz tehát?

Ülj le! Szánj magadra egy kis időt! Az angolok ezt úgy mondják: Me-time, azaz Én-idő. Erre mindenkinek szüksége van ebben a felgyorsult és agyonhajszolt világban. Teremts egy kis időre nyugalmat magad körül és foglalkozz olyasmivel, ami megnyugtat. Olvass, hallgass zenét, nézz meg egy jó (vidám) filmet vagy egyszerűen csak heveredj le az ágyadon, meditálj. Ha kellően megnyugodtál és ellazultál, szedd össze a gondolataidat. Most zárj ki minden zavaró tényezőt (TV, telefon, laptop), és kezdj el azon gondolkodni, hogy mit is szeretnél! Mit szeretnél elérni, mivé, kivé akarsz válni! Fogalmazd meg magadban a CÉLodat!

Ez az első és legfontosabb lépés! Ha nincs célod, csak lebegsz a semmiben, sodródsz az árral. Nem kell mindenkinek világmegváltó célokat kitűznie! Az is cél, ha „csak” arra vágysz, hogy szerető családot teremts. Hogy gyermekeket szülj. Az is cél, ha mondjuk lakást akarsz venni, vagy ha utazni szeretnél. Mindegy, hogy mire vágysz, a lényeg, hogy ismerd fel és fogalmazd meg magadban (magadnak), hogy mit szeretnél IGAZÁN! Hogy mi a legfontosabb számodra, mi az ÉLETCÉLOD!

Ha ez megvan, ne veszítsd el többé. Lebegjen a szemed előtt mindig, legyen veled mindig és cselekedj a hétköznapokban is úgy, hogy az elképzelésed, az álmod idővel valóság lehessen!

Számtalan önfejlesztő könyv lehet a segítségedre ebben. Abban, hogy rávilágítson, hogyan is kezdd el az álmod megvalósítását!

Én most nem adok tanácsokat, praktikákat, hogyan éld az életed! Ezt ne is várd senkitől és semmiféle könyvtől. Az én mostani CÉLom az volt, hogy rávilágítsak: esetleg változtatnod kéne! A hozzáállásodon, a mindennapjaidon. Nem könnyű a mai világban boldognak lenni. De lehetséges és fontos, hogy törekedjünk rá! Ha feladod, és belenyugszol mindenbe, elvesztél.

Nem csak fegyverekkel lehet harcolni! Harc az is, ha megpróbálsz felállni, ha azt mondod, hogy elég az egyhangú és sivár életből. Harcolj a világgal, a megszokásokkal, a sztereotípiákkal, ÖNMAGADDAL. Gondolkozz másképp, mint eddig! Lásd meg mindenben a jót, koncentrálj a pozitív dolgokra. Reggel ne arra gondolj, hogy „miért kell már megint felkelni és dolgozni menni?” Gondolj arra, hogy élsz, ezért felkelhetsz és örülj annak, hogy van munkád, még akkor is, ha jelenleg nem azt csinálod, amit szeretnél!

Változtass a hozzáállásodon, változtass a gondolataidon, változtass azokon a dolgokon, amik nem tetszenek! Nem lesz egyszerű és nem fog első napról a másodikra sikeredni! Ez biztos! Nekem sem ment.

Amikor először olvastam és láttam a Titkot, (Rhonda Byrne – A Titok), megpróbáltam a mű tanácsai szerint élni. Ment is pár hétig. Aztán ismét csak történt valami rossz az életemben, és megszakadt a lelkesedés. Ez a legnehezebb. Megtartani a hitet, kitartani valami új mellett. Pedig pont ez a tanítás lényege. És nem csak ebben a könyvben olvastam ezt. A Titok nem az egyetlen mű, amely segíthet talpra állni – csak hát valljuk be, ennek volt a legnagyobb reklámja. Ha elmész egy könyvesboltba, külön szekció alatt találhatod az önfejlesztő könyveket. És ez jó, mert a nagy kínálatban biztosan Te is rábukkansz majd arra, amellyel azonosulni tudsz.

Szóval nekem sem volt egyszerű. Olyan volt, mint egy hullámvasút – csak itt nem kapott el a hányinger. Hol lelkesedtem, boldognak éreztem magam, úgy „hittem”, hogy minden csak jól sülhet el, hol pedig mindennek gyökeres ellentéte volt jellemző rám. Levert voltam, kilátástalan, elkeseredett. Megkeseredett.

De egyvalami nem szűnt meg létezni bennem. Az AKARÁS. Akartam, hogy másképp legyen. Akartam, hogy jobb legyen. Amikor keseregtem és panaszkodtam a barátaimnak, akkor is a más után vágyakozás volt a fő motivációm. Csak éppenséggel rossz útra terelődtem. Azaz rossz útra tévedtem, hiszen nem terelt senki. Akár boldog vagyok, akár boldogtalan, azt magamnak köszönhetem. ÉN érzem, ÉN élem át és nem más! A körülmények befolyásolhatnak, de mindig ÉN vagyok az, aki alakítom a kedvemet. A hozzáállásom dönti el, hogy boldog leszek, szomorú leszek, csalódott vagy éppen bizakodó leszek-e.

Minden rosszban van valami jó, tartja a mondás, s bár elcsépeltül hangozhat, de nagyon is így van. Minden rosszban, minden csalódásban, minden negatív élethelyzetben lehet valami jót, valami pozitívat találni, csak keresni kell. Energiát kell fordítani arra, hogy rátalálj a sok rossz között megbúvó jóra. És ez az, ez az az energia, amit bizony nagyon sokan nem hajlandóak kifejteni. Egyszerűbb beletörődni, egyszerűbb elfogadni valamit úgy, ahogy éppen elénk esett. Ha fekete, akkor fekete. Ha fehér, akkor fehér. Csakhogy ezen a két alapszínen kívül rengeteg más árnyalat is létezik. Csak rá kell találni, tudni kell, kikeverni a színeket! A szürke máris nem olyan sötét, mint a fekete. Pedig mit tettünk?!

 Pusztán csak adtunk egy kevés fehéret a feketénkhez!